Native interjú

Vajon kik is a Tokio Hotel? Csupán a legújabb ordítás a német zenei palettáról már régóta. Vannak az ikrek, a feszülős ruhákba öltözött, kétnemű (valami ilyesmi az androgynous) Bill (ének), a hip hop imádó Tom (gitár), hozzájuk csatlakozott a basszusgitáros Georg és a dobos Gustav akik a heavy rock egy sötét keverékét játszák némi szemceruzával vegyítve. Hazájukban az együttesnek volt már egy lista első albumuk, amely tízszeres platina lemez már, és a néhány díjuk is tavalyról, mint a legjobb új előadó vagy a legjobb német előadó. Anglia általában nem igazán követi a kontinens uralkodó zenei trendjét, és ezért ebből kifolyólag még elég ismeretlenek erre felé. Múlt héten megpróbáltak részt venni egy webchaten de, annyi rajongó jelentkezett be, hogy összeomlott az oldal. És a legidősebb tag is csak húsz éves.

Kezdjük hát az elsővel. Ha valamelyik bolygóra elmehetnétek, melyik mennétek?

TOM: Szeretnék a Vénuszra menni.

BILL: Meglátogatnám E.T-t.

GUSTAV: Ellátogatnék a Plutóra!

GEORG: Én a Földön maradnék, mert semmi sincs igazából a többi bolygón.

És most néhány értelmesebb kérdés. Mit csináltatok ma?

GUSTAV: Most éppen Londonban vagyunk és promózunk.

Nem túl sokat tudok a Tokio Hotel kezdeteiről… Hogy találkoztatok?

TOM: Bill és én együtt zenélünk hét éves korunk óta. Aztán én gitáron játszottam, Bill pedig énekelt és szintetizátorozott, ami helyettesítette a basszusgitárt és a dobokat. Viszont, ha igazi rock bandát akarsz, akkor több emberre van szükséged és meglehetősen véletlenül találkoztunk Gustavval és Georggal egy fellépésen, mikor egy kis klubban, a Gröninger Badben játszottunk.

GEORG: Gustav és én már ismertük egymást a zeneiskolából és barátok lettünk. Ezen az estén együtt mentünk a klubba és láttuk ennek a két srácnak a fellépését. Le se lehetett tagadni azt a tényt, hogy némi segítségre van szükségük és ezzel kezdődött minden! (mindenki nevetJ)

TOM (mosolyogJ): Fura, én teljesen másképp emlékszem. Én úgy emlékszem, hogy Gustav és Georg könyörgött, hogy a szuper együttesünk részei lehessenek!

Gyakran látogattok vissza a szülővárosotokba? Amerre jártok, sokszor megismernek benneteket a rajongók?

BILL: Valahányszor, ha van időnk, hogy haza menjünk akkor a barátainkkal és a családunkkal töltjük az időt.

TOM: Biztos megismernek minket. Ez rendben is van, de nagyon fontos számunkra, hogy haza menjünk - , hogy némi időt eltöltsünk a szeretteinkkel, egy kis időt az együttesen kívül, ez mindannyiunknak fontos.

Európában, elég népszerűek vagytok, sok sikítozó rajongótok van, és jó néhány díjat megnyertetek. Hogyan birkóztok meg a nyomással?

GEORG: Nekünk nem tűnik úgy, hogy sok lenne rajtunk a nyomás. Minderre régóta vágytunk, minden, ami történt az több, mint amiről mi valaha is álmodtunk. Számunkra semmi sem terhelő. Csupán nagyon izgatottak vagyunk amiatt, hogy mi fog történni.

Mit csináltatok az összes díjatokkal?

BILL: Attól függ. Néha négyet adnak, szóval akkor mindenki haza tud vinni egyet – ezeket mindannyiunk otthonában megtalálhatod. Néha csak egyet adnak az egész együttesnek. Ebben az esetben időről időre minden taghoz eljut.

Melyik volt a legjobb fellépésetek eddig?

BILL: Ez egy nehéz kérdés! Minden ország, minden város és minden egyes közönség különbözik és a maga módján ez nagyszerű, szóval nincs egy kifejezett legjobb fellépés, mindegyik nagyon különleges számunkra. A legnagyobb viszont július 15-én volt ebben az évben mikor több mint fél millió ember előtt léptünk fel Párizsban – az hihetetlen volt.

TOM: Csak képzeld el – egy pazar színpadon állsz és amerre csak nézel csak azt látod, hogy emberek éljeneznek. Eszméletlen!

Van valamilyen babonátok vagy dolgotok, amit meg kell csinálnotok mielőtt színpadra léptek?

TOM: Nincsen szertartásunk, de másfél órával a show-t megelőzően csak a backstage szobánkba vagyunk. Ezt az időt együtt töltjük és általában nagyon idegesek vagyunk. Arra gondolunk, hogy minden rosszul fog valószínűleg elsülni.

BILL: Mindig azt mondom, hogy mi vagyunk a legidegesebb együttes a világon. Megőrülünk.

GEORG: Kivéve Gustav. Ő a legnyugodtabb.

GUSTAV: Ez így igaz! Mikor a backstage szobába vagyok csak berakom a fülhallgatóimat és zenét hallgatok. Ha azt hallgatnám, hogy a többiek mit mondanak akkor mostanra már szívinfarktust kaptam volna!

Múlt hónapban-Londonban játszottatok és telt ház volt az Islington Academyben. Milyen volt? Mennyire hasonlítanak az angol rajongóitok a többiekhez képest máshol Európában?

BILL: Nagyon izgalmas volt. Ez alatt azt értem, hogy ez volt az első alkalom, hogy egy teljes angol show-t adtunk. Szóval különösen ideges voltam.

GUSTAV: A rajongóink mindig meglepnek minket. Mindegy hogy merre járunk, mindig ott vannak, várnak minket, éltetnek, és nagyon izgatottak, hogy látnak bennünket. Ez az angol rajongókra is igaz. Nagyon tudják, hogy kell kirúgni a házból, amely által vissza akarunk jönni, hogy még több show-t adjunk.

Úgy hangzik, nagyon elfoglaltak vagytok - mit csináltok, hogy kikapcsolódjatok?

BILL: Alszunk, amíg csak lehetséges, egy kicsit nézzük a tv-t, eszünk, találkozunk a barátainkkal és a családunkkal, aztán megint megyünk aludni.

Az albumotok a ’Scream’ novemberben fog megjelenni Angliában. Mesélnétek róla nekem egy kicsit?

TOM: Miután láttuk, hogy az emberekre milyen hatással van a zenénk Európában, elkezdtünk gondolkodni egy angol albumon. A rajongóink nagyon elképesztőek – imádják a zenénket, elkezdenek németül tanulni, hogy velünk tudjanak énekelni, és a dalokat lefordítják a saját nyelvükre (na meg persze az interjúkat^^). Hihetetlen. Ez nagyon különleges, ezt nem reméltük. És mivel a dalszövegeink nagyon fontosak számunkra és szeretnénk, hogy az emberek megértsék, amit énekelünk eldöntöttük, hogy lefordítjuk a dalainkat egy angol albumra. Kiválogattuk a kedvenc dalainkat az első és második német albumunkról az angol verzióhoz és most itt vagyunk.

Nem furcsa érzés, hogy az ismert dalaitokat egy másik nyelven énekeled?

BILL: A kezdetekben is így volt mikor felvettem a dalokat a stúdióban. Mindig németül írtam, mindig németül énekeltem – ez az anyanyelvem. És aztán, mikor sokáig énekel énekeltem németül ezeket a dalokat, olyan érzés volt mintha vadonat új dalokat vennék fel. A másik dolog azt volt, hogy azt akartam,  hogy igazán jól hangozzanak. Maximalista vagyok, és azt akartam, hogy úgy hangozzon, mintha egy angol énekes énekelné őket. Szóval beletelt egy időbe nekem, és nagyon sok gyakorlásba. Most, hogy kész van nagyon boldog vagyok az eredménnyel és mindannyian nagyon büszkék vagyunk az angol albumra.

Ha lenne egy saját szállodátok (természetesen, Tokio Hotelnek hívnák) hol lenne és milyen szuper dolgok lennének benne?

GEORG: Csak is hatalmas szobák lennének benne és az egyik fel lenne szerelve egy csomó konnektor, az összes elektromos felszerelésnek.

TOM: És minden szobának lenne saját wellness helysége.

GUSTAV: És mindenhol lenne rádióadás.

BILL: Az egész szálloda nagyon modern stílusba épülne – sok üveg, króm és fém. Nagyon egyedülálló és modern.

Mit csináltok a nap további részében?

GEORG: Promozunk, vacsorázunk, aztán megyünk aludni.

Hogy van az németül, hogy „Nagyon szeretem a Tokio Hotelt és megveszem a következő maxitokat. Zúzás!”

TOM: Ich liebe Tokio Hotel über alles und werde mir auf jeden Fall die neue Single ’Ready, Set, Go!’ kaufen. Let’s Rock! :-)

Eredeti cikk: http://www.native.tv/interview/interview_tokiohotel1.asp